「蠍ーSASORI－」turné interjú SCREW-val

2012-vel bejegyezve 6. évfordulójukat, a SCREW nem mutatja a lassítás jeleit. Egészen mostanáig igen kevés Japánon kívüli fellépésük volt, mint a Jrock Invasion Németországban (2007) és a Tsukicon Finnországban (2009). Ennyi, habár ez nem akadályozta meg az ő kemény hangzásukat abban, hogy rajongókat érjenek el az egész földgömbön. 「蠍ーSASORI－」(skorpió) a banda első tengerentúli oneman turnéja. Mialatt Június 8-án Amszterdamban állomásoztak, a SCREW tagjai szorítottak némi időt a kemény időbeosztásból arra, hogy leüljenek a Shattered-Tranquility.net-tel és válaszoljanak néhány kérdésre a külföldi tapasztalataikkal kapcsolatban.

Interjú: Cat&Melissa

Fordítás: Cat&Melissa (Japán －> Angol)

Riki (Angol －> Magyar)

Fénykép: Cat

Nem újbóli kiadásra.

Először is, betudnátok mutatni minden egyes tagot, és elárulnátok nekünk egy érdekes tényt magatokról?

Byou: Byou vagyok, énekelek. Szeretem a szext.

Kazuki: Ah, ez érdekes volt! (tapsol)

ScReW: (nevetnek és tapsolnak)

Kazuki: Kazuki vagyok, gitározok. Szeretem a lányokat. (szünet) Eh, érdekes! (tapsol)

ScReW: (tapsolnak)

Rui: Rui vagyok, basszusgitározok. Valami érdekeset? Huh, szeretnék Európában élni.

Kazuki: Igen, érdekes! (tapsol)

ScReW: (tapsol)

Manabu: Manabu vagyok, gitározok. Hmm… Amszterdam －

Kazuki: (félbeszakítja) Érdekes! (tapsol)

ScReW: (röhögnek)

Manabu: Szeretnék visszatérni Amszterdamba a szabadidőmben.

Kazuki: Érdekes! (tapsol)

ScReW: (tapsol)

Jin: Jin vagyok, dobolok. Európa egy izgalmas álom számomra. ((fordítói megjegyzés: Oh, érdekes! *tapsol* xD Bocsi, csak hiányérzetem volt (^_^;))

A SCREW már korábban is fellépett Európában, de ez az első turnétok itt. Hogy készültetek fel rá?

Byou: Együtt mentünk el fűszereket vásárolni.

Kazuki: (angolul) Japán étel

Rui: Rizst, miso szószt, norit. (Eredeti fordítói megjegyzés: a nori egy algafajta, amit kifejezetten a sushi elkészítésénél használnak.)

Byou: Együtt mentünk el megvenni őket.

Európában vásároltátok őket?

Byou: (angolul) Nem, nem, nem. Japánban.

Miben különböznek a tengerentúli rajongók a Japánban élőktől?

Byou: Már kezdés előtt a tömeg a hangjával és a testbeszédével is ráhangolódik a koncertre.

Kazuki: Az európai lányok csinosabbak a japánoknál.

Rui: Nagyon boldog voltam attól az érzéstől, hogy már mind nagyon vártak minket. Igazán boldoggá tett, hogy minden egyes helyszínen ezt éreztem.

Manabu: Nagyon boldoggá tett, hogy még olyan országokban is, ahol ezelőtt még nem jártunk, mindenki ismerte a dalokat és a szövegeket.

Jin: Mindenki heves.

Szereztetek-e valamilyen vicces, vagy érdekes tapasztalatot ezen a turnén?

Kazuki: Hm, megcsókoltam a közönséget.

Rui: Egyelőre semmit.

Manabu: Nos, tegnap elmentem megnézni egy koncertet Németországban.

Rui: Kazuki és én is elmentünk. Hatással volt ránk!

Jin: Mivel alacsony volt a busz mennyezete, gyakran beütöttem a fejem.

Ez elég nehézkes, nem?

Kazuki: A japánok alacsonyak, de szívósak. (nevet)

Mi a legbonyolultabb része a külföldön turnézásnak?

Byou: Próbák.

És melyik a leginkább gyümölcsöző?

Byou: A koncertek.

Októberben ki fog jönni az új Single-ötök 「XANADU」. Mire számíthatnak a rajongók?

Jin: Hmm… Boldogok leszünk, ha a rajongók megtanulják és élvezik a dalokat.

Mondanátok néhány szót a külföldi rajongóitoknak és a Shattered-Tranquility.net olvasóinak?

Byou: Ti vagytok a legjobbak.

Kazuki: Kérlek gyer(t)e(k) hozzám.

Rui: Mit is mondjak… Kérlek egy nap gyertek el Japánba.

Manabu: Kérlek, vegyétek meg a CD-inket.

ScReW: (nevetnek)

Jin: Európa a legjobb.

  

Forrás: http://shattered-tranquility.net/index.php/06/15/interview-with-screw/

SCREW interjú egy német mag koneko-tól

(A fordítást Julia Ka készítette, az eredeti szöveg SL-hez tartozik.)

Köszönöm, hogy időt szakítottatok erre az interjúra. Hogy érzitek ma magatok?

SCREW: Jól vagyunk. Köszönjük. Idáig minden problémamentesen ment.

Kazuki: Sehova máshova nem vágyom, csak ide!

Kérlek mutatkozzatok be és áruljatok el nekünk egy apró titkot magatokról!

SCREW: (mindenki nevet és gondolkodik)

Kazuki: Már itt az elején érdekes kérdéseket teszel fel. Én személy szerint gyűlölök elrejtegetni dolgokat. Szóval nincsenek titkok velem kapcsolatban. (F.m.: Valahogy biztos voltam ebben a válaszban. Kazuki nagyon nem titkolózik és a lelkét is olyanszinten kiönti nekünk, hogy néha már aggódom, nem lesz-e belőle esetleg baja. (｡･_･｡))

Manabu: Jelenleg DVD függő vagyok.

Byou: Nincsenek titkaim.

Jin: Néhányan azt hiszik meleg vagyok, de nem. (F.m.: A legtöbb külföldi szemével majdhogynem az összes Jrocker buzi, azt, hogy Jin miért van viszonylag kitüntetve ilyen szempontból, nem igazán értem. (-.-’) Mindegy, szerintem nekünk rajongóknak nem nagyon kell magyarázkodnia. (^-^))

Rui: Nincsenek titkaim. (F.m.: Annyi szent!! Rui még a más titkait és kínos pillanatait is élvezettel ecseteli, hát még a sajátját… x”D)

Mit jelent számotokra ez a turné?

Kazuki: Ez az első európai turnénk, szóval rendesen felkészültünk rá. Minden koncert erőt ad nekünk, és az itteni rajongók elképesztők.

Jin: Az itteni rajongók hihetetlenül bámulatosak. Nagyon közvetlenek és telivannak energiával a koncerteken.

Úgy általában véve, mit gondoltok a rajongókról?

Byou: Mind igazán csinosak. (mindenki egyetértően mormog)

Az európai turné alatt számos országon keresztülmentetek. Mely nyelveket beszélitek? Készültetek rá valamilyen formában?

Byou: A nap 24 órájában japánul beszélek.

Jin: Születésem óta tanulok japánul.

Rui: Én egy kicsit beszélek angolul.

Manabu: Rövid ideje tanulok koreaiul. (bemutatja magát koreaiul, a többiek csak bámulnak rá)

Kazuki: Igazán? Nem is tudtam, hogy tanulod! (F.m.: Na mi van, a fiókáid kezdenek kicsúszni a szárnyaid alól?? Még te sem tudhatsz róluk mindent! xD)

Manabu: Hát nem sok mindent tudok mondani… (félénken) (F.m.: x”DDDDDDDDD És most jön az, hogy Manabu úgy összehúzza magát, mint aki ott sincs, és azt kívánja magában: Bár ne szólaltam volna meg… bár ne is tudnék koreaiul…stb. >w<”)

Kazuki: Én értek Japánul. Ez nem könnyű, ahogy azt magatoktól is tudjátok! (nevet) (F.m.: Ühm! Neked meg aztán különösen nehéz dolgod lehet… xDD)

Tapasztaltatok már valami érdekeset a turnén?

Kazuki: Ah! Angliában! (mindenki ránéz) Tudjátok, Angliában a koncerten!

Byou: Igen?

Kazuki: Manabu leesett a színpadról!! (nevet)

Manabu: Igen… sajnos. De a rajongók megmentettek és elkaptak. (F.m.: … képzelem mi lehetett ott… és hogy merre szaladtak a kezek~ xDD)

Jin: És aztán nekünk kellett megmenteni a rajongóktól.

Rui: Igen, az itteni nők nagyon… ragaszkodók. (nevet) (F.m.: Oh, milyen finoman fogalmaztad meg, hogy mindenki le akart titeket teperni… xD Azért valljuk be, egy ideig keresni kellett erre a megfelelő kifejezést…(* >ω<）)

Mit gondoltok az első albumotokról, a 2007-es “Fusion of the core”-ról?

Kazuki: A jelenhez képest teljesen mások voltunk. Elvégre volt egy tagcserénk is.

Mit tudnátok mondani az “X-Ray”-ről (2009)?

Byou: Összehasonlítva a “Core”-ral, ez egy nagy előrelépés volt. Különösen, mert Európában is kapható volt, jelentős volt számunkra.

A ”Duality”-nál (2012) Rui már veletek volt. Ma mit gondoltok erről?

Rui: Még nem ismertük egymást túl hosszú ideje, de ez az album meglehetősen jól sikerült. Azt a hatást is kihasználtuk, amit a csatlakozásom hozzáadott.

Mit tudtok nekünk mondani a jelenlegi albumotokról, a “Biran”-ről (2012)?

Kazuki: Sok mindenen keresztülmentünk, mint banda. De a zenénk mindig újból összehozott minket, és valahogy elmondhatod, hogy mi, a SCREW tagjaiként segítettük egymást. Az albumon lévő számok mind ezt sugallják.

Melyek a kedvenc dalaitok erről az albumról?

Byou: VOID….

Kazuki, Jin, Rui: AZ ÖSSZES!

Manabu: Sakura no Ame

Melyik számotok jellemzi leginkább a ScReW-t? (F.m.: (*_*) Végre erre a kérdésemre is választ kapok… (ｗﾟωﾟｗ))

Kazuki: (nevet) Aszta, na ez egy kérdés. Azt hiszem a “DEEP SIX”. (F.m.: *_____* Ugye?? Mikor ezen gondolkodtam, én is arra jutottam, hogy ha egy rájuk leginkább jellemző, őket leginkább bemutató számot kéne választanom, a “DEEP SIX”-t mondanám… ezért ezt mutattam elsőként egy barátnőmnek… és betalált! (´・∀・`))

Byou: Ezen még nem gondolkoztam. Talán a “The Abyss”? De nem tudom. Őszintén.

Kazuki, te vagy a banda vezetője. Nem nehéz néha mindenről gondoskodni és odafigyelni a tagokra?

Kazuki: Igazándiból ez mindig bonyolult, ugyanis egyfolytában rengeteget gondolok a tagokra és a barátaimra. De nagyon szeretem csinálni. Ezért rendben van. Szeretem csinálni, mert fontos nekem.

Jin: (nevet) Igazán kedves srác vagy.

Byou: Kiéli az anyai ösztöneit. (nevet) (F.m.: x’DDD Már vártam tőled valami epés megjegyzést. (^∀^))

Jin, mint a dobos, téged nem lehet olyan jól látni, mint a többi tagot, például Byou-t. Szeretnél néha cserélni valakivel?

Jin: Hogy őszinte legyek, nem. Természetesen a többiek tevékenyebbek, körbe-körbe ugrálnak, de van egy olyan érzésem, hogy szükséges, hogy a háttérben legyek, mert az én dobjaim nélkül semmi sem működne. Azt hiszem erőt adok nekik. De egy nap talán átváltok énekre? Ki tudja? (F.m.: Ji~n… (´；ω；｀))Pontosan ugyanezt gondolom, emiatt nem vagyok csalódott, hogy koncerten nem láttalak túl jól, holott 60%-ban arra néztem.)

Byou, mit gondolsz a fan service-ről? Eltervezed, vagy spontán jön?

SCREW: (nevet) Miért mindig Byou kapja a merész kérdéseket? (F.m.: Jájjj~, srácok…! xD Gondolom elsősorban Kazuki akarta kisajátítani magánk ezt a kérdést >ω<’)

Byou: Hmm… milyen részletesen szeretnéd tudni? (nevet) (F.m.: Ohh, most jönnek a Byou-féle elterelő kérdések?? Csak nem sikerült őt ismételten zavarba hozni… xD) Hogy őszinte legyek, nem, nem sokat gondolkodom rajta.

Kazuki: Te egy Vámpír vagy!!

Byou: Nos, igen, időről-időre vámpírrá változom, de igazándiból csak a rajongóimra gondolok és hagyom, hogy megtörténjen. Valójából semmit nem tervezek el, amit a színpadon teszek. Csak szeretnék jól szórakozni. És igen, azt hiszem a rajongólányok szeretik nézni. (nevet)

Rui, neked van néhány tetoválásod. Csak úgy eldöntötted, hogy szeretnél néhányat, vagy van különleges jelentésük? (F.m.: *-* Erre már nagyon régóta kíváncsi vagyok, de soha nem kaptam választ.)

Rui: A tetoválásaim az egy titok. (nevet) (F.m.: Hé~, az interjú elején még azt nyilatkoztad nincsenek titkaid…! xD Mindegy, meg tudom érteni. (^w^))

Kazuki: Oh, gyerünk már! (F.m.: Oh, az erőszakos Kazuki…=reménysugár xDDD)

Rui: Nem, ez valami személyes, de igen, van jelentésük. (F.m.: Oké~, nekem ennyi elég. Nos ez van, Ruira annyira nem tud hatni Kazuki~)

Végül: Van egy utolsó üzenetetek az európai rajongóitoknak?

SCREW: Szeretünk titeket! (F.m.: Imádunk titeket!! (ฅ'ω'ฅ))

Byou: Igazán édesek vagytok! (F.m.: … \(//∇//)\)

Kazuki: Találkozzunk ismét, hamarosan! (F.m.: *-* Gyertek minél hamarabb~ …Most! xD)

Jin: Gyer(t)e(k) hozzám! (F.m.: Yay~ xD Rui és Kazuki után most már Jin is eljátszotta ezt, ő is megkérte a kezünket…(* >ω<）)

(Fordítói megjegyzés: Igazán élvezetes volt fordítani ezt az interjút. Egyrészt, mert értettem és szinte egyáltalán nem kellett szótáraznom. Másrészt, mert hihetetlenül érdekes volt, rengeteg korábban már MJP TV-n, twitteren vagy másutt feltett, vagy feltenni szándékozott kérdésemre kaptam választ. Remélem ti is hozzám hasonlóan élvezni fogjátok, és bocsi a sok megjegyzésért… most nem tudtam visszafogni magam, de legközelebb majd figyelek erre. (^_^;))

Kazuki blogja 2012-03-30

Március 30.

Már két éve annak, hogy Milk a mennybe költözött.

Úgy tűnik az idő csak úgy repül.

Már két éve őrzöm, állandóan emlékeztet rá a nyaklánc, amit állandóan viselek.

Ebben őrzöm Milk hamvait.

Ez olyasmi, amit már korábban elhatároztam, úgy döntöttem holnaptól nem hordom többé.

Ez nem azt jelenti, hogy el tudnám felejteni, csak azt, hogy most már tovább tudok lépni.

Azt hiszem, ez egyfajta búcsú.

Végtére is Milk már jó ideje figyelt és támogatott.

Biztos kimerítő volt számodra mindenhová követni, egészen mostanáig, nem igaz?

Őszintén kívánom, hogy békében nyugodhass.

Nem tudom, meddig tart még míg újra együtt nem lehetünk, de kérlek várj rám.

Szeretném, hogy a hamvaink által újból együtt lehessünk. (mosoly)

Mikor legközelebb találkozunk, majd beszéljünk!

Milk

Szívből köszönöm.

 

A téma most egy kicsit változni fog.

Volt, hogy nehezemre esett látni, hogy Rui és Maru-san milyen jól kijönnek egymással.

Egyfajta irigységet éreztem.

Voltak olyan idők, hogy igyekeztem elkerülni az állatokkal való kontaktust, amennyire csak lehetséges volt.

Természetesen mostantól nem teszek többé ilyet, a seb egy része titkon behegedt Maru-san képeinek köszönhetően, melyeket Rui-chan folyamatosan töltött fel a blogjába. (nevet)

Talán furcsán fognak hangzani tőlem a következők, de őszintén kívánom Maru-sannak, hogy sokáig éljen, és maradjon továbbra is gyógyforrás Rui-channak és mindenki másnak!

Maru-san, A császárnő!

Igaz is, gyógyító hatással volt még rám a szemtelenül, vakmerően és rendkívül édes kóbormacska, aki a parkoló motorom közelében szokott üldögélni.

Nem szoktam erről beszélni, de néha ennek a macskának köszönhető, hogy késésben vagyok, vagy talán mégsem. (nevet)

Kicsit furcsa, de minden egyes alkalommal, ha lábnyomokat hagy a motoron, akkor az a napom örömteli lesz.

A lábnyomokat persze azonnal letörlöm. (nevet)

Ha már úgy is erről a témáról írok…

Kaptam olyan rajongói üzeneteket és leveleket, melyekben ilyeneket írtak:

„Hogy tudnék fájdalommentesen meghalni?”

„Az élet elviselhetetlenül nehéz.”

„Kazuki-san köszönet mindazért, amit eddig tettél.”

„Nem tudom meddig leszek még képes elviselni mindezt.”

„Azt hiszem meg fogom ölni magam.”

Ez mind annyira szomorú, még most is nehéz elhinni, de tényleg ilyen üzeneteket kapok időről időre.

Azok, akik a fentieket írták, mindenképp olvassák ezt el.

Mindannyiunknak vannak problémái és mindannyian szerzünk sebeket.

Vegyünk például engem, nekem is van számtalan.

Semmit sem tudok rólatok, leszámítva azt, amit a rajongói üzenetekben és levelekben írtok.

Nem ismerem a körülményeket.

De hadd mondjam el.

Mégis mi volt ez?

Ne viccelődjetek ilyennel.

Elvesztettem számomra értékes és hozzám közel álló embereket, kettőt közülük azért, mert öngyilkosok lettek.

Akkoriban tényleg szófukar voltam.

Gyűlöltem magam azért, hogy semmit nem tettem, és mert semmivel nem törődtem.

De amiért a leginkább gyűlöltem magam az az, hogy közöm volt a történtekhez.

És mi van azokkal, akiket magunk mögött hagyunk?

Nem szabad mindezt figyelmen kívül hagynunk.

Ez így nagyon önző dolog.

Komolyan úgy éreztem, hogy megtudnám őket ütni.

Eleget sírtam.

De csak is a szomorúság késztetett sírásra.

Nem az, hogy ez mennyire sajnálatos.

Nincs a Földön egyetlen olyan élet sem, amely többé-kevésbé fontosabb az összes többinél.

Az élet önmagában érték.

Őrizd kincsként azokat az embereket, akik fontosak számodra és közel állnak hozzád, jobban mint eddig bármikor.

Nem másvalakiért, csakis magadért.

Miután elolvastátok ezt a bejegyzést, nem szükséges továbbítanotok mindenkinek.

Bízom benne, hogy akik fegyvert tartanak maguknál, bátorságuk is van az élethez!

Mikor legközelebb találkozunk, köszöntsük egymást egy hatalmas mosollyal az arcunkon! (｀∀´)

=====================

(Fordítói megjegyzés: Ez a blogbejegyzés olyan gyönyörű… bőgtem amikor japánul olvastam, zokogtam amikor az angol fordítást néztem, és sírtam mikor fordítottam, még mindig túl szomorú. (´；ω；｀) Az évfordulós bejegyzések mellett, ez az egyik legérzelemdúsabb, amit olvastam tőlük, és igazán elgondolkodtató… én néha újból előveszem és elolvasom, ha más is ezt szeretné, itt megtalálja. (^_-)

Kazuki mostanában ritkán ír blogot, de azok mindig nagyon tartalmasak, néha félek is megnyitni, mert ő aztán tényleg kiönti a lelkét, amin mindig meghatódom. Csodálatos ember… a szülei büszkék lehetnek rá… és a többiekre is. (๑´▿｀๑) )

 Forrás: http://ameblo.jp/kazuki-screw/archive1-201203.html

SCREW interjú az -OZ- magazinnal

Oz: Nos srácok, mi a kedvenc filmetek?

Byou: Hmm… Nem tudom, nem igazán szoktam filmeket nézni, de a kedvencem még mindig a Tea Fight.

Manabu: Nekem is.

Kazuki: Az enyém is.

Rui: Ti tényleg idióták vagytok. Kazuki te nem is ismered ezt a filmet. Az én kedvencem a Paradise Kiss.

Kazuki: Akkor az én kedvencem a Paradise Kiss. *röhög* (F.m.: x”DDD Egyre jobb… gratulálok, Kazuki, igazán kitettél magadért… x’D)

Oz: Nos, már nem vagytok fiatalok, egyikőtök sem gondolt rá, hogy itt az ideje a családot alapítani?

Manabu: Én szeretnék családot és gyerekeket.

Byou: Azt hiszem én is szeretnék. *mosolyog*

Rui: Azt hiszem megígérhetem, hogy miután a SCREW befutott, meg fogom találni azt a lányt, akit igazán szeretek.

Kazuki: Én szeretnék egy nagy-nagy családot.

Oz: Szóval azt mondjátok, hogy egyikőtöknek sincs barátnője? És mi a helyet a szexszel?

Byou: Nem mondhatnám, hogy „Nincsen”, van, de ez nem a te dolgod. *nevet*

Rui: Szex… *zavarban* (F.m.: Na persze… és már megint ott tartunk, hogy Rui még mindig őrzi a szüzességét… kár a gőzért… úgysem fogjuk elhinni. xD)

Kazuki: Szeretem a szext. *nevet*

Jin: Szeretem a kaját. (F.m.: … O.o’ …Pff! Ez aztán a válasz~ x”DD)

Oz: Oké, a kedvenc nevetek?

Byou: Ha egy nap lesz gyerekem, Takuminak, vagy Hirokonak nevezném el.

Jin: Szeretem a nevem. (F.m.: …:D És ezalatt most mégis mit értesz? A „Jin”-t, vagy az igazi neved, hmm?? ^w^)

Rui: Nekem a Sakura tetszik.